Ma már reggeltől kezdve nagyon szép idő volt, amolyan sablonos madárcsicsergős, szép virágos tavaszi időjárás.

 

Első gondolatom az volt, hogy Uzzurhoz megyek, hátha ki tudom rángatni őt a hegy lábánál lévő erdőbe.

 

Gyorsan fel is öltöztem, majd elindultam a barátom háza felé. Mire odaértem, már majdnem fel is ébredtem. Nem igazán vagyok oda az ennyire erős napsütésért.

 

Uzzur sem volt túlságosan jó állapotban, szerintem mélyen aludt, amikor felzörgettem, de azért tetszett neki a séta ötlete.

 

Miután sikerült valamennyire emberszabású kinézetet ráeröltetni, továbbmentünk a lányok házához. Útközben azon tanakodtunk, hogy vajon nincs-e túl korán még?

 

Az egy dolog, hogy mi Uzzurral néha fellköltjük egymást kora reggel, de azért a két lányt mégsem szeretnénk ilyenkor zavarni.

 

Amikor odaértünk a házukhoz, rájöttünk, hogy feleslegesen aggódtunk, mert mindkét lány már az udvaron szorgoskodott.

 

Miután elmondtuk neki, hogy hova készülünk, azt válaszolták, hogy Még van egy kis dolguk, de utána jönnek ők is.

 

Ezért Uzurral tettünk egy pár kört a faluban, hogy teljen az idő, majd visszatértünk. A lányok már befejezték a dolgukat, így négyesben mentünk tovább.

 

Az erdőben nagyon kellemes volt a séta. A fak is tele voltak virágokkal, ezért kellemes illat lengte be őket.

 

Közben eljutottunk oda is, ahol a szabadon engedtük a sárkány bébit. Titokban reménykedtem, hogy találkozunk vele, de bármerre is néztem, semmi nyomát sem láttam.

 

Remélem jól van. Ezen gondolkoztam egész úton hazafele.

Megosztás a facebookon