Egész éjszaka próbáltuk Uzzurral kitalálni, hogy mégis miért viselkednek ilyen furcsán a tanáraink.

 

Én elmondtam neki, hogy miket hallottam, de végül arra jutottunk, hogy mindegyik feltételezés eléggé olyan, mintha valaki fantáziájának a gyümölcse volna.

 

Próbáltunk mi is kitalálni valamit, ami megmagyarázná ezt a viselkedést a tanárok részéről, de nem jutottunk túl messzire.

 

Végül a fáradtságunk nyert. Reggel azonban folytattuk nagyjából ugyanott, ahonnan tegnap abbahagytuk.

 

Kíváncsi voltam, hogy vajon ma is olyan furcsák lesznek a tanáraink? Nagyjából igen, bár ma már mintha kicsit jobban figyeltek az órákra.

 

A kérdéseinkre azonban továbbra sem voltak hajlandók érdemben válaszolni, ami egyre gyanúsabbá tette a dolgot.

 

A Legendák órában bízhattunk csak. Ismerve a tanárt, ő biztosan nem fog eltitkolni előlünk semmit.

 

Nem kellett csalódnunk. A tanár maga köré hívott minket és csendben elárulta, hogy az egész országban nagy a kavarodás, mivel a király egyetlen leányát elrabolták.

 

A hír azonban egyelőre még titkos, mivel nem szeretnék, ha a király ellenségei, akik elrabolták a lányt, túl nagy ismertségre tennének szert.

 

Ezután a tanárunk megkért minket is arra, hogy amennyire lehet, tartsuk titokban a dolgot. Pár nap múlva úgyis kihírdetik az egész országban a dolgot, ha addig nem akadnak a nyomára.

 

 

Az órák végén meglátogattuk a lányokat, akik szintén amiatt aggódtak, hogy történt valami a vakáció alatt, amit nem akarnak elárulni nekünk.

Mi elmondtuk nekik, amit megtudtunk, de felszólítottuk őket, hogy tartsák a dolgot titokban. Mivel titok volt, természetesen hamarosan az egész iskola tudott róla.

 

Estefele, már mindenki arról beszélt, hogy vajon merre lehet a hercegnő és hogy ki mit csinálna a nyomravezetői jutalommal.

Megosztás a facebookon