Ma a tanárok már nem voltak képesek órákat tartani. Bár az elején a Távoli Országok és a Hajók Ismerete tanár megpróbálkozott vele, de csúfosan megbuktak.

 

A diákokat nem lehetett féken tartani, mindenki a hercegnő elrablásáról beszélt. Lassan a tanárok is belefolytak ezekbe a beszélgetésekbe.

 

A Tengeri Szörnyek és az Utazási Napló tanárunk már tippeket is kezdtek adni, hogy kik rabolták el a lányt és vajon hol tartják fogva.

 

A Tengeri tanárunk csak azt sejtette, hogy a hercegnőt a király gonosz öccse raboltatta el, így akarván meggyengíteni az országot.

 

Ezzel szemben, az Utazási tanárunk szerint a lányt a tengeren túl élő, régen kitoloncolt rabok vitték el és egy szigeten tartják fogva.

 

Ezután, a Pénznemek tanárunk rátett egy lapáttal, mivel ő azt hallotta, hogy a rablás helyszínén találtak néhány érmét, amit a törpék használnak.

 

Ebből azt a következtetést vonta le, hogy vagy ők, vagy a velük üzletelő népek közül lehetett valaki az elrabló.

 

Mivel ilyen sok információnk volt és szerettünk volna a végére járni, délutánra összehívtunk egy megbeszélést a klubházban.

 

Délutánra már elterjedt a találkozó híre, így végül annyian lettünk, hogy alig fértünk be rendesen a házikóba.

 

Eleinte egymás szavába vágva próbáltuk a különféle ötleteinket érvényesíteni, de mivel így nem jutottunk semmire, megbeszéltük, hogy mindenki sorban mondja el a véleményét.

 

Miután végighallgattuk mindenkinek a javaslatát, már jócskán beesteledett, így a megbeszélésre már nem maradt túl sok időnk.

 

Abba maradtunk, hogy holnap folytatjuk. Visszafele már nem a főkapun, hanem a keritésen át mentünk be, nehogy baj legyen.

Megosztás a facebookon