Addig-addig álmodoztam a mesés kincsekről és a sárkányfarmról, míg a végén álomba fantáziáltam magam.

 

A reggel arra ébredtem, hogy egy könyv nyomja az arcomat. Ekkor eszméltem rá, hogy én igazából az íróasztalomnál aludtam el.

 

Minden porcikám sajgott és csak remélni tudtam, hogy az a vörös csík, amit a könyv hagyott az arcomon, hamarosan eltűnik.

 

A mai vasárnap különleges, hiszen ma van a Szent Holdtölte ünnepe. Ez a mi főistenünk születésnapja.

 

Vagyis inkább csak az a nap amikor megemlékezünk róla, hiszen senki sem tudja, hogy mikortól létezik, ha egyáltalán volt kezdete.

 

A lényeg az, hogy ilyenkor szépen feldíszítik a templomot és mindenki ünnepel.

 

Ma viszont senkinek sem volt kedve ünnepelni. Mindenki csak susorgott a padjában, mintha az egész hely egy méhkaptár lenne.

 

Még a mi jó öreg Godafreh papunk is eltért az ilyenkor megszokott viselkedésétől. Az istentisztelete is feltűnően rövid volt.

 

Utána rátért arra, ami miatt mindenki mozgolódott: elmondta, hogy a hírek szerint a hercegnőt elrabolták és egy vagyont kap az, aki megtalálja.

 

Nálunk a faluba erről csak kevesen tudtak, ezért volt a sok beszélgetés a templomban. Néhányan csak pár pletykát hallottak és most igyekeztek minél többet megtudni.

 

Godafreh éppen ezért választotta a szószékét, hogy minden igényt kielégítően elmeséljen mindent, amit tudni lehet az esetről.

 

Ezután még néhányan bekiabáltak pár elég valószínűtlen pletykát, de a pap rosszalló nézésétől elhallgattak.

 

Az istentisztelet után Uzzurral a hazaúton is végig ez volt a téma. Szerinte körül kéne nézzünk a környéken, hátha szerencsével járunk.

 

Nem tudom, ez mennyire jó ötlet, hiszen ha valaki elrabolta a lányt, akkor valószínűleg komolyan örzi, kétlem hogy két fiú ki tudná szabadítani.

Megosztás a facebookon