Az éjszaka már nem bírtam Uzzur eszmefuttatásait követni és a párnát a fejemre rakva aludtam el.

 

Ez valamivel jobb volt, mint az asztalon a könyvek között aludni. Reggelre viszont úgy éreztem, hogy megfulladok, mert a párna pont a szám elé került.

 

Talán emiatt álmodtam azt, hogy épp egy süllyedő hajón vagyok kapitány és a roncs a mélybe rántott, én pedig nem kaptam levegőt.

 

Miután ilyen jókedvűen ébredtem, Uzzur kissé visszafogta magát. Szerintem látta rajtam, hogy morcos vagyok.

 

Az osztályban nagy súgdolózás fogadott minket. Kiderült, hogy Egy újabb híre van az egyik fiúnak.

 

A nagy hír pedig az volt, hogy a helyőrségen az a pletyka terjeng, miszerint a hercegnőt valahol a mi környékünkön tartják fogva.

 

Állítólag egy idegen tegnap egy olyan különleges bort vásárolt, amit a hercegnő szokott inni. Igaz, hogy ez nem valami nagy nyom, de több a semminél.

 

Egy lány azt mondta, hogy ő azt hallotta, hogy az egyik pékségnél valaki olyan magos kenyeret vett, amit a hercegnő eszik.

 

Innentől kezdve már hiába próbáltam magyarázni nekik, hogy ez még mindig túl kevés információ, már semmi esélyem sem volt.

 

Holnap megyünk hercegnőt keresni.

Megosztás a facebookon