Remélem jol van. Ez a gondolat nem hagyott nyugodtan aludni az éjjel. Nagyon féltem a kis bébisárkányt.

 

Szívem szerint éjszaka is elmentem volna megkeresni őt, hogy lássam, minden rendben van-e vele. Hátha megsérült?

 

Egész éjszaka csak forgolódni tudtam emiatt. Mire nagy nehezen sikerült elaudnom, anyum kopogott be, hogy ideje felkelnem.

 

Ez volt talán az egyik legnehezebb kikászálódásom. Még az is megfordult a fejemben, hogy betegnek tettetem magam, de sajnos anyukám mindig átlát a szitán.

 

Nem volt hát más választásom, kénytelen voltam kimászni az ágyból és nekifogni a készülődésnek. Közben kétszer majdnem belealudtam az öltözködésbe, de végül sikerült.

 

Az istentisztelet során viszont már tényleg elaludtam, hála Godafreh papunk ájtatosan monoton beszédének.

 

Ezután a templom előtt találkoztam Uzzurral és a lányokkal, akik újból ki akartak menni az erdőbe sétálni.

 

Mivel nagyon aggódtam a kis sárkány miatt, hát én is beleegyeztem, remélve, hogy ma talán összefutunk vele és megnyugodhatok, hogy jól van.

 

De bármennyire is körbejártuk az erdőket, sehol sem bukkantam a nyomára. Uzzur próbált nyugtatgatni, hogy talán máshova telepedett le.

 

Útközben eljutottunk egy olyan helyre is, ahol még nem jártunk. Ez azért nagy szó, tekintve, hogy Uzzurral már szinte minden helyet felfedeztünk már a környéken.

 

Itt egy barlangra bukkantunk, ami elég nagynak tűnt, de mivel nem volt nálunk lámpa, ezért nem merészkedtünk beljebb.

 

Azt viszont megbeszéltük, hogy holnap, mivel most egy hétig tavaszi vakáció van, visszamegyünk és körülnézünk, hátha találunk valami érdekeset.

Megosztás a facebookon