Ma már én is kedvet kaptam a keresgéléshez. Annyit gondolkoztam már az egészen, hogy megjött a kalandvágyam.

 

Kíváncsi voltam, hogy tényleg jó nyomon vagyunk-e, bár a begyűjtött informácioink szerint nem tévedhetünk.

 

Az órák alatt igyekeztünk minél diszkrétebbek lenni, hogy a tanároknak ne tűnjön fel, miben mesterkedünk.

 

Ezzel nem is volt gond az Alkudozás óráig. Itt viszont a tanárnak valahogy a kezébe került a mi kis térképünk.

 

Rögtön rájött, hogy miben mesterkedünk. Bármennyire is próbáltuk tagadni, átlátott a szitán. Szerencsénkre nem kötekedett velünk, így ezt megúsztuk.

 

Mivel a mai kutakodás során kicsit messzebb kell menni és sokan már délután indulnának haza, az utolsó két órát csoportosan ellógtuk.

 

Gyorsan kellett szednünk a lábunkat, mivel ez az erdő az iskolától messzebb van. Beletelt vagy két órába, mire odaértünk.

 

Ez már jóval sűrűbb és vadabb erdő. A keresés lassan ment, így már jócskán esteledett, mire átfésültük a terepet.

 

Sajnos itt sem jártunk sikerrel. Úgy látszik mégsem olyan jó ez a nyom, mint ahogy gondoltam. Biztosan a sok pletyka az oka.

 

Ezután szinte szaladva tettük meg az utat visszafele. Tegnap már összeszedtük a cuccokat, így csak fel kellett kapjuk őket, aztán nyomás a szekérhez.

Megosztás a facebookon