A tegnapi eset tanulságos volt mindenki számára. Kiderült, hogy rajtunk kívül még sokan pályáznak az 5 milliós nyomravezetői díjra.

 

Ezért óvatosabbak kell legyünk az információk terén, nehogy mások kezébe jussanak azok a nyomok, amiket mi találtunk.

 

Ezután már sokkal csendesebben és diszkrétebben beszéltünk egymással. Még a tanárok előtt is titkolóztunk, hiszen nem bízhatunk senkiben.

 

A mai Hajózás órára már felkészültem, mert éreztem, hogy a tanár nem hagyja annyiba a tegnapi esetett. Nem tévedtem.

 

Abban viszont igen, hogy az előző óra anyagát fogja kérdezni, ugyanis direkt a tankönyv elején lévő dolgokat kérdezett tőlem.

 

Így már akadózottabban sikerült a feleltetés, mint amiben reménykedtem, de azért valahogy mégis túléltem.

 

A többi tanárral már nem volt gondunk, azonban azt megfigyeltem, hogy szinte mindegyik megpróbálta megtudni, hogy miket hallottunk a hercegnőről.

 

Mivel gyanús lett volna, ha azt állítjuk hogy semmit, főleg hogy nyílt titok volt az, hogy járunk keresgélni, elkezdtem hamis információkat kitalálni.

 

A terv remekül sikerült, így a tanárok nem gyanakodtak, viszont nem is lettek gazdagabbak hasznos tudnivalókkal, míg mi megőriztük titkainkat.

 

Délután már rutinszerűen jártunk el. Mindenki tudta, hogy kivel van egy csoportba és hogy ma mit kell átfésülni, ezért nem is teketóriáztunk sokat.

 

Az úton megint találkoztunk más csapatokkal. A gond csak az volt, hogy néhányan, éppen a mi iskolánkból, pont ott keresgéltek, ahol mi is szerettünk volna.

 

Ebből havas szóváltás kerekedett, ami egy nagy tömegverekedéssé alakult. Pechünkre nemsokára egy csapat tanár is odaért.

 

Túl sokan voltunk ahhoz hogy egyenként mindenkit megbüntessenek, ezért be kellett érniük egy jókora fejmosással.

 

Emellett megígérték, hogy “az órákon még számolunk ezért!“, ami nem festett számunkra túl szép jővőképet.

Megosztás a facebookon