A mai reggelen nehezen ment az ébredés, mivel egész éjszaka azon agyaltunk Uzurral, hogy miként folytathatjuk a keresést.

 

Ahogy látom, a szobatársamnak egyre jobb kedve lett, ahogy újabb és újabb terveket találtunk ki.

 

Abban maradtunk, hogy a hátsó udvaron át surranunk ki és olyan helyeket nézünk meg, ahol kevesen járnak.

 

Bár ez a terv nem kecsegetett túl sok eredménnyel, de legalább nem bukhatunk le és ki tudja, talán szerencsével járunk.

 

Az első két órára már mindenki tudott a délutáni titkos expedíciónkról. Természetesen mindenki részt akart venni rajta.

 

A negyedik óra után már olyanok is csatlakoztak hozzánk, akik eddig nem jöttek velünk. Úgy látszik a tíltás sokkal népszerűbbé tette a keresést.

 

Úgy beszéltük meg, hogy 2-3-as csoportokban osonunk ki az iskolából, mivel feltűnő lenne, ha ötvenen mennénk egyszerre.

 

A hátránya ennek a módszernek csak az, hogy beletelt majdnem másfél órába, amíg mindenki kijutott, így kevesebb időnk maradt szétnézni.

 

Most a tengerparton mentünk végig, amerre valóban egy lélek sem járt. Mondjuk nem csoda. Az egész vidék sziklás, homokos, kopár föld volt csupán.

 

Néhol volt egy-egy zöld sziget, ezeket pedig alaposan átnéztük, de pár régi cipő meg egy törött csónakon kívül semmit sem találtunk.

 

Visszafelé is ugyanúgy mentünk be, ezért korábban vissza kellett fordulnunk, így nem távolodtunk el túlságosan az iskolától.

 

Ez azonban nem vette el senkinek a kedvét, sőt, talán jobban is élvezték, hiszen a tilosban jártak.

Megosztás a facebookon