Az éjjel finoman megpróbáltam megmagyarázni Uzzurnak, hogy ez már kezd túl veszélyes lenni, de nem akar rám hallgatni.

 

Ő csak azt szajkózza, hogy 5 millió aranyért megéri az a kis kockázat. Amit ő “kis kockázatnak” mondott az konkrétan az, hogy ha valakit az iskolából rajtakapnak, hogy kint kutat, azt azonnal kicsapják.

 

A többiekkel is hiába beszéltem erről, a többség úgy gondolta, hogy tovább folytatja a keresgélést.

 

Az órák alatt persze senki sem mert szólni egy szót sem erről, csak a tanítás után, amikor 2-3 fős csoportokban kezdtek eltünedezni.

 

Nem akartam Uzzurt magára hagyni, ezért csatlakoztam hozzá. A lányok szintén elkísértek minket.

 

Sajnos a mostani tervünk nem volt sikeres. Miután egy csomót keresgéltünk teljesen feleslegesen, még az iskolánál is gondjaink akadtak.

 

Valaki valószínűleg beárult minket az igazgatónál, ugyanis a kerítésnél már vártak ránk. Innen egyből az igazgatói irodába vittek.

 

Itt már kezdtem sajnálni, hogy nem hagytam magára Uzzurt és a többieket, hiszen nem hiányzott nekem, hogy kicsapjanak az iskolából.

 

De úgy tűnik, hogy a szerencse angyala mégis velünk tartott, mivel pár perccel utánunk a Legendák tanár jött be az irodába.

 

Ő elmesélte, hogy mi igazából az ő utasítására voltunk kint, egy teljesen más ügyben és addig-addig magyarázta a dolgokat, míg végül megúsztuk.

 

Amikor kifele mentünk, elmesélte nekünk, hogy látott minket a kerítésnél és nem hagyta a szíve, hogy pont velünk toljanak ki, amíg mások megmenekültek a büntetések elől.

 

Elmondása szerint látta az igazgatót is éjjelente kisurranni, szóval valószínűleg ő is benne van egy kereső csapatban.

 

Örülük, hogy ilyen szerencsénk volt, de Uzzurral megfogadtadtam, hogy soha többet nem szökünk ki az iskolából, legalábbis egy ideig biztosan nem.

Megosztás a facebookon