Tegnap este, itthon, még elővettem a vásznat, hogy tüzetesebben átnézzem, de a sok fura jelt látva elhatároztam, hogy majd a többiekkel együtt nézzük meg.

 

Magát az ábrát elraktam az egyik polcom tetejére, vigyázva, hogy ne essen semmi baja. Ezután nyugovóra tértem.

 

Amikor épp egy kellemes álmom közepén jártam, heves kopogásra ébredtem. Elsőre nem reagáltam, de ezután a kopogás megismétlődött.

 

Most már kénytelen voltam kikelni az ágyból és megnézni, hogy ki vágyik ennyire egy jó nagy pofonra.

 

Az ablakom előtt Seyezara, Phetana és Uzzur vigyorogtak rám. Gondolom élvezték, hogy ilyen fejjel láthatnak engem.

 

Kint még alig pirkadt, ha egyedül Uzzur jött volna, biztosan hazáig kergettem volna, de a lányok előtt tűrtőztettem magam.

 

Ezért hát segítettem a lányoknak bemászni az ablakon, majd amikor Uzzur is bejött, elővettem a polcról a vásznat.

 

Kiterítettük az asztalomra, majd a lámpákkal jól kivilágítottuk, hogy minden részét jól láthassuk. Uzzur gondosan lemásolta egy lapra a titokzatos jeleket, míg Seyezara a rajzzal tette ugyanezt.

 

Miután ezzel végeztek, az eredeti vásznat óvatosan visszaraktam. Ezután nekiláttunk a rajzot és a jeleket valahogy megfejteni.

 

Uzzurnak mindig jó érzéke volt az efféle rejtélyekhez, ezért bíztam benne, hogy most is sikeres lesz.

 

Nem kellett csalódnom. Abból a feltevésből indult ki, hogy a szöveg igazából a mi nyelvünkön íródott, csak a betüket ezekkel a fura jelekkel helyettesítették.

 

Felfedezte, hogy van pár szimbólum, ami gyakrabban fordul elő a szövegben. Ezeket behelyettesítettük a mi nyelvünk gyakoribb betűivel és a szöveg kezdett lassan kibontakozni.

 

A kibontakozó szöveg szerint egy szigeten lévő kincshez vezet el a térkép. Na, mégsem fogunk unatkozni a vakációban!

Megosztás a facebookon