Egész éjszaka azon tanakodtunk, hogy vajon hol lehet az a hely, ami a térképen szerepel. A lányok szerint ez valahol a tenger másik oldalán lehet.

 

Uzzur azon a véleményen volt, hogy mivel itt rejtették el a térképet, talán a helyszín is valahol a környéken lehet.

 

Itt a közelben csak egyetlen sziget van, ami a partoktól nem messze található. Teljesen lakatlan és még hivatalos neve sincs.

 

Mivel más helyre úgy sem tudtunk volna expedíciót szervezni, abban maradtunk, hogy meglátogatjuk ezt a szigetet és szétnézünk rajta.

 

Ehhez viszont egy hajót is kéne szereznünk. Uzzur felajánlotta, hogy beszél a nagybátyjával, aki halász, hogy adja kölcsön az egyik csónakját.

 

Ezután következett a felszerelés megbeszélése. A lányok vállalták, hogy hoznak kaját, mi pedig a szerszámokat és a sátrakat.

 

Én viszem majd az ásókat, a lámpákat és a köteleket, Uzzur pedig a sátrakat, mivel az ő szülei régen sokat túráztak.

 

A tervünk az, hogy még itt a faluban vízre bocsájtjuk a csónakot, felpakoljuk, majd leereszkedünk egészen a tengerig.

 

A torkolatnál lesz majd kicsit zűrösebb, a hajóforgalom miatt, de úgy tervezzük, hogy valamikor dél körül érjünk oda.

 

Olyankor ugyanis ebédszünet van a kikötőben és a legtöbb hajó már vagy befutott, vagy még a távolabbi vizeken várja a bebocsájtást.

 

Miután ezeket is megbeszéltük, mindenki hazavonult pihenni, hiszen már másfél napja nem aludtunk és már kezdett meglátszani rajtunk.

 

Az izgalom viszont még sokáig nem hagyott nyugodni és szinte percenként kikeltem, hogy bővítsem még valamivel a felszerelések listáját.

Megosztás a facebookon