Ma nagyon korán keltem, mivel hamar el kell indulnunk ahhoz, hogy dél körül odaérjünk Isedell város kikötőjébe.

 

A nap még alig kukkantott ki a horizont felett én már javában készülődtem a nagy útra. Rövidesen a többiek kómás feje is megjelent az ablakban.

 

Seyezara és Phetana feltűnően frissek voltak, főleg szegény Uzzurhoz képest, akinek sosem volt erőssége a koránkelés.

 

Nem tudom hogy csinálják ezek a lányok, hogy bárhol, bármikor képesek fantasztikusan kinézni!

 

Hamarosan a csapat elindult a folyóhoz, ahol egy kis keresgélés után rá is bukkantunk a csónakra. Bepakoltuk az összes cuccot, majd mi is bekászálódtunk.

 

Útközben elmeséltük a lányoknak a nagy világgá menésünket, ami pár hónapja történt, amikor ugyanígy kihajóztunk a tengerre.

 

Igaz, hogy talán egy picit kiszíneztük a történetet, hiszen eredetileg az éhség és a hideg űzött haza minket, nem két megvadult sárkány és egy tucatnyi kalózhajó.

 

Mire befejeztük a mesélést, már majdnem a város szélénél voltunk, ugyhogy innentől már a csend és a feszültség vette át a hatalmat felettünk.

 

A kikőtőn át nem volt semmi probléma, jól tippeltük meg a sebességünket, tényleg az ebédszünet alatt értünk oda.

 

A parton két közepes méretű kereskedőhajó állt, de csak az egyikből pakolászták ki az árút, a másik biztosan még tegnap érkezett.

 

A távolban egy hajó közeledett, de még túl távol volt ahhoz, hogy pontosan lássuk a típusát. A sziget kissé jobbra volt, ezért arrafele fordultunk.

 

Volt egy vitorlánk is, úgyhogy elég gyorsan megtettük az utat, késő délután már ki is kötöttünk. A csónakot a partra húztuk és nekiláttunk kipakolni.

 

A lányok nekifogtak vacsorát készíteni, mi pedig a sátrakkal voltunk elfoglalva. Mire lement a nap már mindennel el voltunk készülve.

 

Túl sokáig nem csodáltuk a sziget sötét nyugalmát, mivel annyira fáradtak voltunk, hogy szinte azonnal el is aludtunk.

Megosztás a facebookon