Már rég aludtam ilyen jót. Uzzur meg én egy sátorban voltunk, míg a lányoknak volt egy külön kis házikójuk.

 

Bár mi a kisebbett kaptuk, azért itt is kényelmesen el lehetett férni. Nagyon jó volt arra ébredni, hogy csak a hullámok hangja hallatszik.

 

Biztosan nagyjából ilyen érzés lehet egy hajón ébredni, leszámítva azt, hogy a sziget nem himbálózott.

 

Miután sikeresen megreggeliztünk és Uzzurt is emberi állapotba hoztuk, nekiindultunk kincset keresni.

 

A térképnek a másolatát hoztuk magunkkal, mert nem akartuk, hogy a régi eredetinek valami baja legyen.

 

Útközben abban reménykedtem, hogy a lányok pontosan másolták le a térképet, mert bármilyen hiba komoly méterekbe kerül nekünk.

 

Végül kiderült, hogy príma munkát végeztek, így elég gyorsan megtaláltuk azt a helyet, amit kerestünk és nekiláthattunk a kincskeresésnek.

 

Hamarosan el is jutottunk a kijelölt helyre, ahol nekifogtunk az ásáshoz. Mivel kevés volt a hely, így Uzzurral felváltva dolgoztunk.

 

Munka közben arról társalogtunk, hogy vajon mennyi kincset találunk és hogy ki mit fog csinálni a saját részével.

 

Egy idő után a kedvünk kissé lankadni kezdett, de ebéd után újjult erővel folytattuk. Hamarosan valami keménybe ütközött az ásónk.

 

Pár percnyi kapirgálás után sikerült kiemelni a ládát. Óvatosan letisztogattuk, majd nagy levegőt véve kinyitottuk.

Megosztás a facebookon