A mai koránkelés nem ment olyan könnyen, mint az utóbbi napokban, amikor a szigeten voltam.

 

Ma nem várt semmilyen izgalmas kaland, ezért legszívesebben rögtön visszaaludtam volna, de anyum nem hagyta.

 

A templomba való készülődés szintén monoton volt, közben az eszem nagyon távol járt, messze a tengereken.

 

Az úton összefutottam Uzzurral is, aki épp most mesélte a szüleinek a vakációs kalandunkat. Épp a láda kiemelésénél járt, amikor odaértem.

 

Miután ötödjére nyaggatott azzal, hogy de ugye mondjam már meg a szüleinek, hogy az volt, amit ő mesélt, eltávolodtam tőlük.

 

A templomban is igyekeztem tartani a távolságot, mivel úgy láttam, hogy továbbra is súgdolóztak, én pedig nem akartam belefolyni a beszélgetésbe.

 

Az istentisztelet után újra egyesült a nagy csapat. A lányokat hazakísértük és közben megbeszéltük a kincskeresésünket.

 

Kicsit még mindig csalódottak voltunk amiatt, hogy nem leltük meg a kincset, főleg úgy, hogy bizonyítékot találtunk arra, hogy valaha ott volt.

 

Viszont valóban szórakoztató volt a kiruccanásunk és nagyon jól éreztem magamat és ahogy látom a többiek se bánták meg.

 

A megmaradt térképet és a levelet viszont meg kellene őrizni az útókornak, mivel azok mégiscsak különleges tárgyak.

 

Abban maradtunk, hogy ezeket a dolgokat majd az iskolában megmutatjuk a Legendák tanárunknak és majd ő megmondja, hogy mit tegyünk velük.

Megosztás a facebookon