A tegnapi halászat egészen jól sikerült, végre van egy újabb lehetőségünk valami normális ételhez jutni.

 

Éppen ezért Uzzurral elhatároztuk, hogy ma is korán reggel kimegyünk a partra, halászni valamit ebédre és vacsorára.

 

Hogy több esélyünk legyen, úgy tervezzük, hogy egymástól valamivel távolabb fogunk ma halakra vadászni.

 

Így, ha csak egy-egy ember áll a vízben, talán nem kavarjuk fel annyira, mint a tegnap. Jobban láthatjuk merre vannak a halak és nem is ijesztjük el őket annyira.

 

Amikor felkeltünk azonban más dolog foglalkoztatott minket. A lányok eltüntek és sehol sem találtuk őket a környéken.

 

Lehet, hogy mégsem vagyunk egyedül a szigeten? De hiszen szinte az egész szigetet átfésültük és nem találtunk semmiféle emberi nyomot.

 

Aggódva kezdtük el keresni őket. Jelenleg az ételt is hanyagoltuk, hiszen a lányok most sokkal fontosabbak számunkra.

 

Végül dél körül megtaláltuk őket. Épp gyümölcsöt szedtek a sziget egyik távolabbi sarkában. Ez volt az első veszekedésünk a nyaralás során.

 

Hiába mondták, hogy innen a szigetről sehova sem mehetnek, ők bizonyára nem olvasták azt a sok kalózos történetet, amiket mi.

 

A lányok egész sok gyümölcsöt találtak, de azt hiszem, hogy ezzel teljesen feléltük a sziget termését.

 

Végül az evés után kibékültünk, felesleges most ilyesmiken idegeskedni. Délután megint halásztunk így újból halat vacsoráztunk.

Megosztás a facebookon