A vihar még mindig tombol kint. Alig tudtunk aludni pár szemhunyásnyit és úgy érzem, hogy minden porcikám fáj.

 

Ételünk még van rendesen, pár napig ez nem jelent problémát. Az viszont gond, hogy nincs elég helyünk.

 

Valahogy át kell rendezni a kis barlangunkat, hogy ha esetleg éjszakára nem áll el a vihar, akkor tudjunk aludni.

 

A megmentett bútorokat a kijárat kornyékére raktuk. Az ételt szintén itt tároljuk, hogy a levegő rendesen átjárja.

 

A barlang belsejében rendeztük be a lakóteret. Ide már nem fúj be a szél, így nincs annyira hideg. Ezenkívül a dörgés sem olyan fenyegető.

 

Itt bent viszont sötét van, ezért tűzet kellene gyújtani. Sajnos erre nem gondoltunk tegnap, amikor bevonultunk ide.

 

Azt hittük, hogy mára már eláll az eső és visszamehetünk a régi táborhelyünkre. Sajnos nem volt más választásunk, kénytelenek vagyunk feláldozni a bútorainkat.

 

Két asztal, négy szék és pár polc. Ennyit sikerült megmentenünk a táborunkból, most viszont a tűz martalékai lesznek.

 

Spórólni kell a fával, mivel ki tudja meddig tart még a vihar, viszont a húst is meg kell sütni. Még vagy két napra elegendő lesz.

 

A bútorokat kicsit sajnáltuk, de majd úgyis pótolni fogjuk őket. Viszont a tűz meggyújtása egy érdekes fordulatott hozott.

 

Kiderült, hogy a barlang falait rajzok díszítik. Vadászatok, táncok és különféle más jelenetek tárultak elénk.

 

Ezenkívül mintha valamiféle írás is lenne a falakon, viszont nem tűnt ismerősnek. Vajon kik lakhattak itt előttünk?

 

Lehet, hogy egy egész kis város volt itt, az erdő nagyon hamar eltűnteti a civilizáció nyomait. Igaz, ilyen nyomokat eddig nem kerestünk.

 

Végre nyugodtan tudunk aludni is, bár ez még mindig messze van a kunyhóink által nyújtott kényelemnél.

Megosztás a facebookon