Bár tegnap nagyon fáradtak voltunk, azért még sokáig beszélgettünk az új felfedezésünkről, a rajzokról.

 

A vihar még mindig tart, ezért úgy tűnik, hogy ma is ebben a kis barlangban leszünk összezsúfolva.

 

Már kezd kissé unalmassá vállni ez a barlangozás. Kifogytunk a beszédtémákból és tennivaló sem sok akad.

 

Ezért elhatároztuk, hogy felfedezzük jobban a kis barlangunkat. Uzzur lerajzolta a falakon lévő jeleket.

 

Én elhatároztam, hogy megpróbálok továbbmenni a kis csatornán, amin keresztül a patak folyik, hátha van másik terem is.

 

Nem is lenne rossz, ha felfedeznék egy nagyobb termet, ahová legalább a cuccainkat átpakolhatnánk.

 

Ez a zsúfolt első kamra már kezd idegesítővé vállni. Túlságosan szűkös négy embernek, bár a bútorok eltüzelése további helyet szabadított fel.

 

A tűzet kicsit arrébb kellett vinni, ugyanis a füst kezdett zavaróvá vállni bent. Emiatt viszont mi is előrébb kellett mennünk.

 

A járat szűk volt, de azért járható. Két fáklyát vittem magammal, egyet meggyújtottam, a másikat tartaléknak tartottam.

 

Egy pár méternyi csúszás után a folyosó tágabb lett, kicsit később pedig már fel is állhattam. Egy másik terembe jutottam.

 

A látványtól azonban elakadt a lélegzetem. Az egész terem ki volt festve, a rajzok Mintha egy könyv lapjaiból lettek volna kivágva.

 

A terem közepén egy márvány emelvény volt, amin egy aranyúrna állt. Akkor ez egy sírkamra lehet. Érdekes helyet találtak neki.

 

Az úrnán egy csomó rúnát is láttam, ezeket gyorsan lemásoltam, hátha később meg tudjuk fejteni, hogy kinek a sírja.

 

Visszafele már valamivel könnyebb volt az út, mert már alig vártam, hogy a többieknek is eláruljam, hogy mit találtam.

Megosztás a facebookon