Az este megint sokáig elhúzódott a beszélgetés, bár most már nem a vihar volt a téma. Mindenki tudni akarta, hogy milyen a sír.

 

Késöbb Uzzur is végigment a barlang folyosóján, mert látni akarta a sírt, a lányok viszont megelégedtek az én beszámolómmal.

 

A vihar elkezdett lecsendesedni, de még mindig esik az eső, szóval jobbnak láttuk bentmaradni még egy ideig.

 

Dél körül Uzzur is visszajött. Lerajzolta a sír falán található képeket és ő is leírta a rúnákat, amelyek az urnát díszítették.

 

Örülök neki, hogy ezt megtette, mivel én csak a tenyeremre írtam fel őket korommal és mire kijöttem, már nem sok látszott belőlük.

 

Az útra elhoztam az egyik rúnás könyvemet is, amit sikerült időben kimenteni a hajóról, úgyhogy meg is nézhettük, mit írtak a régiek.

 

Az írás megfejtése után kiderült, hogy Eferyl sírját találtuk meg. Ő egy ősi hadvezér, akiről rengeteg legendát írtak.

 

A történetek szerint egy tengeri csatában sérült meg, majd egy szigeten ápolták, de sajnos nem gyógyult meg.

 

Akkor ez azt jelenti, hogy egy igen híres szigetet fedeztünk fel, akaratunk ellenére.

Megosztás a facebookon