Az éjjel elég nehezen aludtam, bevallom, hogy kicsit aggódtam a sírhely és az átkok miatt, ezért enyhe fejfájással ébredtem.

 

Mivel én erőltettem az úrnás ötletet, ezért én fogok ma bemenni a sírba, hogy elhozzam. Remek!

 

Nem igazán vagyok oda a nyirkos, sötét helyekért, de nem volt más választásom. Szerencsére akadt még elég fáklya.

 

Uzzur elkísért a barlang bejáratáig, úgyis volt még pár dolog, amit vissza kellett vinni a patak melletti táborhelyünkre.

 

Megígérte nekem, hogy megvár a bejáratnál, mivel két embernyi cuccunk maradt itt. Jó érzés tudni, hogy azért valaki van a közelben.

 

Egy kis mászás után a már ismerős sírhely falait láttam a fáklya halvány fényében. A hideg kiráz ettől a helytől!

 

Óvatosan leemeltem az úrnát a talapzatról, miközben rejtett csapdák után kutattam. Mivel nem mozdult semmi, elindultam a kijárat felé.

 

A visszaút már sokkal gyorsabb volt, talán azért, mert nem voltam kíváncsi az esetleges késleltetett átkokra vagy csapdákra.

 

Boldogan, hogy ezt megúsztam, a kezemben az úrnával visszaindultunk a táborhelyünk felé. Az úrnát a fiú kunyhóba raktuk.

 

Éjjel azonban kiraktuk a tűz mellé, mivel egyikünknek se volt kedve egy úrnával együtt aludni.

Megosztás a facebookon