Most, hogy az úrnát kihoztuk, arról kezdtük el beszélgetni, hogy miként juttatjuk haza, az otthoni múzeumba.

 

Ahogy látom, a többiek sem igazán örülnek annak, hogy egy úrnával a közelükben kell aludniuk éjszakánként.

 

A tábortűzek nem válltak be, ezért a legjobb megoldás az lesz, ha magunk intézzük el a sziget elhagyását.

 

Ezt csak egy módon tehetjük meg: építünk egy tutajt. Hamarabb kellett volna erre gondolnunk, viszont nem sok kedvünk volt egy ilyennel tengerre szállni.

 

De sajnos nincs más választásunk. Úgy tűnik, hogy elég messze vagyunk a hajóutaktól, ezért senki sem jár errefele.

 

Egy tutaj sem kényelmileg, sem biztonságilag nem a legjobb választás, viszont itt a szigeten nincs olyan szerszámunk, amivel valamik komolyabbat tudnáénk csinálni.

 

Találtunk egy jó szívós növényt, aminek a rostjaiból majd kötelet készítünk, és ki kell majd próbáljunk néhány fa fajtát.

 

Az ideális az lenne, ha valami könnyen úszó fát találunk, lehetőleg a part közelében, hogy ne kelljen sokat cipekedni.

 

A lapátoknak valami erős fát kell kiválasztani, ami elég széles. A gyümölcsfákat meg szeretnénk kímélni.

 

Úgy tervezzük, hogy azokat meghagyjuk, ha esetleg egy hozzánk hasonló csapat még egyszer idekerül, akkor legyen mit enniük.

 

Ezenkívül a táborhelyünket is szeretnénk megtartani, hogy jövőre már egy rendes hajóval is meglátogassuk ezt a helyet.

 

Holnap összepakoljuk az élelmiszert, utána pedig irány a part, ahol egy kis szárazdokkot építünk.

Megosztás a facebookon