Ma elérkezett a nagy nap!

 

A tutaj kész van, elméletben tökéletesen működőképes, már csak a próba van hátra. Tengerre fel!

 

Egy kicsit nehéz volt a tutajt beletolni a vízbe, de végül pár percnyi kínlódás után a kis tákolmányunk már a tenger felszínén lebegett.

 

Óvatosan felmásztunk rá. Bírta a terhelést, ezért még felraktunk néhány követ, ami a csomagjainkat helyettesítette.

 

A járműnek meg se kottyant a plussz súly, tehát holnap akár indulhatunk is. Már csak ételt és vízet kell gyűjteni.

 

Mi fiúk a tengerbe gázoltunk halakra vadászni, míg a lányok elindultak vízért. Szegények vagy négyszer fordultak, mire minden kulacs és üveg megtelt.

 

Szívesen segítettünk volna, azonban nekünk arra kellett figyelnünk, hogy legyen elég élelem az útra.

 

Sajnos nem tudjuk mennyi ideig leszünk a tengeren, ezért jobbnak láttuk, ha minél több kaját gyűjtünk be.

 

A vízünk nagyjából egy hétre lesz elég, remélem ennyi idő alatt elérünk valami lakott helyet, vagy találkozunk valami hajóval.

 

Mindenesetre igyekeztünk egy heti ételt is összefogdosni, hogy ebből se legyen gond. Azért majd ezzel is spórolni fogunk, hiszen nem tudhatjuk milyen szerencsével járunk.

 

Hála Uzzur horgászbotjának majd menet közben is tudunk majd halászni, de a vízet maximum egy eső során tudjuk pótolni.

 

A munka után elmentünk a régi táborhelyünkre, ahová régebben a kis oltárunkat építettük. A parton már nem akartuk ilyesmire pazarolni az időt.

 

Miután elmondtuk imáinkat, egy pár percig még csendesen körülálltuk az oltárt, majd méllyet sóhajtva, visszaindultunk.

 

Itt a parton már nem sok dolgunk akadt. Összepakoltuk a dolgainkat, épp csak a takarókat hagytuk kint és az ételt is becsomagoltuk.

 

Hogy könnyebben tudjuk beosztani az élelmet és a vízet, külön hét csomagba raktuk őket, minden napra egy.

 

Ezeket a csomagokat még külön négy kis részre osztottuk, Uzzur javaslatára. Hiába, imádja, ha mindent pontosan be tud osztani!

Megosztás a facebookon