A mai utazás miatt annyira izgultunk, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtunk, csak ültünk a tűz körül és beszélgettünk.

 

Mindenki kissé ideges volt, ezért gondosan kerültünk mindenféle olyan témát, ami a tengerrel, hajókkal vagy szigetekkel kapcsolatos.

 

Tudom, hogy nem jó fáradtan útnak indulni, viszont annyira izgatott voltam, hogy egyáltalán nem éreztem az álmosságot.

 

A reggel nagyon gyorsan jött el. Indulás előtt azon tanakodtunk, hogy vajon nem kellene-e hagyni valami nyomot magunk után.

 

Végül úgy döntöttünk, hogy a part e részén hagyunk pár fatálcát, amire rávéstük hogy merre lehet vízet találni.

 

Sőt, azt is megírtuk, hogy merre van a táborhelyünk és a barlang, ha esetleg valaki bajba kerülne. A sírhelyről nem írtunk.

 

A fatáblák viszont a partról láthatatlanok, ezért építettünk gyorsan egy kisebb kaput is a megmaradt gallyakból.

 

Most úgy néz ki, mintha a szigeten lenne egy kicsi kikötő, mögötte pedig egy információs központ, már ha azt a pár fatálat ennek lehet nevezni.

 

Az úrnát magunkkal vittük, remélem nem fog mégis utolérni minket az átok. Az ételt és az italt is felpakoltuk.

 

Miután mindennel végeztünk, búcsút intettünk a mi kis szigetünknek és útnak indultunk. Bár mi Uzzurral tartottuk magunkat, azért a mi szemünk is könnybe lábadt.

 

Mintha az otthonunkat hagytuk volna el, ami egy kicsit igaz is volt. Ki tudja mit hoz a holnap?

Megosztás a facebookon