Miután tegnap megbeszéltük, hogy a sziget belsejébe költözünk, elkezdtük megbeszélni a részleteket is.

 

Mivel tartunk attól, hogy esetleg kalózok látogatnak el ide, a partmenti táborunkat teljesen fel fogjuk számolni.

 

Ha nem hagyunk semmiféle nyomot a parton, akkor a sziget belsejében, a sűrű erdőn túl már biztonságban leszünk.

 

Tanulmányaink szerint a kalózok az esetek többségében csak az elhagyott szigetek partjain szeretnek táborozni.

 

Ilyenkor sem szoktak sokat maradni, csak pár napig, amíg rendberakják a hajót és elosztják egymás között a zsákmányt.

 

Gyümölcsöket is csak a partról szednek, a szigetek belsejében nagyon ritkán mennek, támadás esetén.

 

Viszont ezzel egy másik probléma támadt. Ha eltününk a partról, akkor nemcsak a kalózok elől bújunk el, hanem a többi hajós elől is.

 

Pedig ha el akarunk menni a szigetről, akkor kénytelenek vagyunk valami módon értesíteni a hajókat, hogy itt vagyunk.

 

Végül abban maradtunk, hogy késő délután, amikor még világos van, hatalmas tűzeket fogunk rakni a sziget négy végében.

 

Így bárki megláthat minket aki a közelben hajózik, viszont ha kalózok jönnek, akkor símán el tudunk bújni.

 

Ez tűnt a legjobb kompromisszumnak. Azért még néha ki fogunk jönni ide halászni, hiszen nem tudjuk vannak-e vadászható állatok a szigeten.

 

Az a néhány madár jó lesz változatosságnak, de szerintem a hal marad a főétel nálunk. Nem gond, már egészen belejöttünk.

Megosztás a facebookon