Ma végre megláttuk azt a helyet, amit a lányok kinéztek nekünk. Egész barátságos vidék.

 

Egy kis patak partján vagyunk, előttünk egy virágos rét van, a háttérben pedig a sűrű erdő és néhány sziklafal.

 

Egészen megihlető ez a tájkép, ha nem lennénk hajótöröttek, akkor szívesen eltöltenék itt egy egész nyarat.

 

Sajnos így is el fogunk tölteni itt jó pár napot, vagy hetet. Remélem, hogy azért hónapokat nem kell itt élni.

 

Szeretem a természetet és ezt a kis szigetet, de azért nem szeretnék itt letelepedni. A térképen mindeesetre meg fogjuk jelölni ezt a helyet.

 

Ahogy láttam, a többiek is valami hasonlót gondoltak, mert arról beszélgettek, hogy majd pár év múlva visszajöhetnénk ide.

 

Azon nevettünk, hogy legközelebb próbáljuk meg ép hajóval megtenni az ideutat, hogy aztán akkor mehessünk haza, amikor mi szeretnénk.

 

A kis kunyhókat szétszedtük teljesen és szinte ugyanúgy raktuk össze őket, mint ahogy a parton álltak.

 

Közben kicsit feltuningoltuk a lakásainkat, szebb ablakot és kényelmesebb fekhelyet kaptak. Jó, hogy a víz mellett vagyunk, mert elég sok időt pazaroltunk el azzal, hogy a partra hordtuk.

 

Mire rendesen berendezkedtünk már beesteledett, úgyhogy a tábortűzeket majd holnap állítjuk fel.

Megosztás a facebookon