Ma reggel szakítottam egy kis időt arra, hogy jobban szétnézzek ezen a helyen, ahová költöztünk. Annyit mondhatok, hogy nem rossz.

 

A lányok valóban nem túloztak, tényleg rengeteg gyümölcs van itt. Eddig azért nem vettük észre, mert egy kis völgyben vagyunk.

 

A völgy közepén egy kis patak folyik, így folytonos víz ellátásunk is van. A völgyet körbeveszi az erdő, így ha nem tudod, hogy itt van, símán elmész mellette.

 

Ez a mi esetünkben hatalmas előny, mivel nem igazán szeretnénk az esetlegesen idelátogató kalózok figyelmét felkelteni.

 

A gyümölcsökön kívül Seyezara felfedezett néhány medvehagymát és valami paprikához hasonlító zöldséget is.

 

Így lassan már szinte normális ebédet is elkészíthetünk, úgyhogy délután el fogunk menni a partra, halért.

 

Közben több madár hangját is hallottuk, majd csinálunk egy íjjat is, hátha nyilvégre akad valami finom.

 

Közben Uzzur is szétnézett a kis völgyben és hamarosan valami nagyon furcsával tért vissza a táborunkba.

 

Ez egy nagyjából 4 méter hosszú kígyó volt, amit a késével ejtett el. Még egyikünk sem evett ilyesmit, viszont a hús az csak hús.

 

Elvileg a kígyó tiszta izom, így biztosan nem lehet rossz íze. Elhatároztuk, hogy az első rendes ebédünket belőle fogjuk főzni.

 

Izgatottan vártuk az ételt, remélve, hogy nem kell csalódnunk. A kígyót több részre vágtuk, a maradékot pedig a patak egy részén raktuk le.

 

Hideg víz egy ideig tartósítani fogja a húst, így pár napig nyugodtan ehetünk belőle. Természetesen egy vízálló vászonba csomagoltuk, nehogy idevonzza az esetleges ragadozókat.

 

Az étel meglepően finom volt. A hagymának és a paprikának köszönhetően egy szinte királyi eledel lett a kígyóhúsból.

Megosztás a facebookon