A táborhelyünket már egészen otthonossá változtattuk, ezért ma inkább felfedezőútra indultunk.

 

Jó lesz kicsit szétnézni errefele is, hátha akad még valami érdekes. Készítettünk két kezdetleges ijjat is, a hozzávaló nyilakkal is.,

 

Nem a legjobb fegyverek, de reményeink szerint pár méterről le tudunk vadászni velük egy madarat, vagy valami hasonló méretű állatot.

 

A kígyó még kitart holnapig, de azért nem ártana ma is vadászni valamit. Délután majd kimegyünk a partra, ott is halászunk egy kicsit.

 

A halászat után pedig végre meggyújtjuk a jelzőtűzeket, hátha egy erretévedő hajó észrevesz minket. Remélhetőleg nem kalózok.

 

Hogy jobban felfedezhessük a területet, mindenki külön ment. Így nagyobb területet tudunk egyszerre lefedni.

 

A biztonság kedvéért nem mentünk túl messzire egymástól, így ha valami gond lenne, akkor segíteni tudunk egymásnak.

 

Az egyik fán valami mozgást láttam, úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni a nyilakat. Az első lövés sajnos messze elkerülte a kérdéses helyet.

 

Most sajnálom, hogy kiskoromban csak ritkán játszottam ijjakkal. A második lövésre jobban felkészültem.

 

Mélly lélegzettel kiürítettem az elmémet és lassan a célra emeltem az ijjat. A módszer sikeres volt, egy madár hangos csattanással a földre zuhant.

 

Szeretem az állatokat és nagyon sajnáltam, de itt a szigeten sajnos kénytelenek voltunk ilyen módszerekkel táplálékot szerezni, bár azt hiszem én inkább maradok a halászatnál.

 

Amikor visszatértem a táborunkba, láttam, hogy Uzzur három madarat hozott. Megbeszéltük, hogy akkor marad ő a vadász, én pedig leszek a halász.

 

Ma ismét meggyújtottuk a tábortűzeket. Amennyi fa van a parton, jó pár hétig lesz mit eltűzelni.

Megosztás a facebookon