Mivel a szigeten a helyzetünk úgy-ahogy rendeződni látszott, már nem aggódtunk annyira a jövőre nézve.

 

Végre elkezdtük egy kicsit élvezni is a nyaralásunkat, hiszen egy csodaszép szigetre vezettek minket az istenek.

 

A kristálykék tenger színe tökéletesen passzolt a méregzöld őserdővel, a közöttük húzodó sárga partot is jól kiemelte.

 

A vihar óta nem esett az eső, de azért megerősítettük a két kis kunyhót, amiket magunknak építettünk.

 

Jó lenne, ha már lassan valami hajó is erre vetődne, mert bármennyire is szép ez a sziget, azért már lassan továbbállhatnánk róla.

 

Kíváncsi vagyok, hogy előttünk vajon hány ember lépett még erre a földre. Vajon mi vagyunk az elsők?

 

Mivel elég messze vagyunk a normál hajóutaktól, megvan az esélye, hogy az elsők között lehetünk. Majd otthon meg kell néznünk egy térképet.

 

Ha a sziget rajta van, akkor talán már mások is jártak rajta. Általában ha a tengerészek meglátnak egy új szigetet, akkor kikötnek rajta.

 

Ha nincs rajta a térképeken, akkor lehet, hogy senki sem hallott még róla, talán csak néhány kalóz búvóhelyéül szolgált.

 

Szerencsére most már nincsenek rajta kalózok, különben sokkal nehezebb helyzetben lennénk.

 

Ma újra vasárnap van. Uzzur javaslatára egy kis oltárféleséget építettünk, hogy legyen hol imádkozzunk, hiszen az istenek jól vigyáztak ránk.

 

Remélem a következő vasárnapon már újra a tengeren leszünk...

Megosztás a facebookon