Az éjjel megint sokat forgolódtam. Igazság szerint éjjel nekem is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne már a saját ágyamban aludni.

 

Ébredés után gondosan összeszedtem a ruháimat és a takarót, hogy ne kelljen ezekkel késöbb bajlódni.

 

Uzzur miatt nem aggódtam, tudtam, hogy ennyitől nem ébred meg. Komolyan irigylem, eddig minden éjjel minimum 9 órát aludt.

 

Mikor bent végeztem, kimentem és ott is összeszedtem a dolgokat. Mire a lányok is felébredtek, addigra már reggelit is készítettem.

 

Dél körül, Uzzur is előjött, így aztán rendesen összepakolhattunk. Gyorsan kellett mennünk, ha szerettünk volna estére hazaérni.

 

Egy fél óra múlva már menetkészek voltunk. Seyezara javaslatára viszont elkerültük a sűrű erdős részt.

 

Bár így többet mentünk ugyan, viszont gyorsabban tudtunk haladni. Késő délután megálltunk egy kicsit pihenni, az egyik patak mellett.

 

Innen elvileg már nem volt túl sok a faluig, de azért nem ültünk túl sokat. Éjszaka nem valami jó az erdőben járkálni.

 

Uzzur azért a biztonság kedvéért elővette a lámpákat, hogy ha menet közben ránksötétedik, ne akkor kelljen előkaparni őket.

 

Amikor megláttunk a falunkat, a nap pont a látóhatár súrolta. Ma is gyönyörű vörös és narancssárga színekben pompázott az ég.

 

Otthon, miután lepakoltam magamról mindent, az első után a fürdőkádba vezetett. Csak most kezdtem el igazán értékelni a házunkat.

 

Már csak a jó, kényelmes ágyikóm ölelésére vágytam, hogy teljes legyen a napom.

Megosztás a facebookon