Elnézést, hogy a tegnap nem írtam többet, csak olyan sok újdonság volt a hajón és annyi mindent kellett tennem, hogy nem volt időm folytatni.

 

Indulás előtt tüzetesen átnéztem mindent, ahogy a tankönyvben meg volt írva: vitorlát, kötélzetet, kormányművet, és a horgonyt.

 

A csomagok berakodásánál vigyáztam arra, hogy a hajó egyensúlya megmaradjon, nehogy oldalra dőljünk.

 

Miután mindent az előírásoknak megfelelőnek találtam, kiadtam a parancsot: “Indulás!” Ezt már nagyon vártam!

 

A hajó könnyedén siklott a vízen. Szerencsésen kimanővereztünk a kikötőből, majd a nyílt tengeren kelet felé vettük az irányt.

 

Arrafele a térkép szerint néhány lakatlan sziget van pár napi hajóútra, ezek jók lesznek a mi kis expedíciónk számára.

 

A kis hajónkat egyre jobban megszerettem. Pont akkora, amekkorának egy kezdő kapitánynak szüksége van.

 

Van három kabin, de csak kettőben rendezkedtünk be, a harmadikba a csomagokat vittük, így legalább nem olyan zsúfoltak a kajütök.

 

A szobákba csak a legszükségesebbeket vittük be. Az első éjszaka a nyílt tengeren egyszerűen lélegzetelállító volt.

 

A csillagok sokkal fényesebbek voltak, mint a faluból nézve és az a határtalan víztömeg még drámaibbá tette a látványt.

 

Ilyenkor az ember nagyon kicsinek és elhagyatottnak érzi magát, hiszen bármelyik irányba is néztem, sehol sem láttam semmiféle emberi kéz nyomát.

 

Olyan érzés volt, mintha az egész világon csak mi négyen léteznénk és körös-körül csak a titokzatos tenger hullámzana…

Megosztás a facebookon