Az idő szerencsére nagyon jó, enyhe szellő fúj és alig vannak felhők. Ilyenkor a legjobb hajózni.

 

Mivel nincs túl sok munkám, ezért írtam egy verset a tengerről. A többieknek nagyon tetszett, szeretem az ilyen hálás közönséget.

 

Közben serényen vezetem a hajónaplót is, majd ősszel bemutatom a tanáromnak, hátha jó jegyet kapok rá.

 

Szívesen elmesélném az expedíciónk történetét a Hajózás tanárnak is, ha nem lenne ilyen mogorva sza...már ilyen messzire elhajóztunk?

 

Estefele kiültünk a fedélzetre és különféle matrózmeséket mondtunk egymásnak, vagyis inkább Uzzur meg én, mert a lányok a fővárosban születtek.

 

Ők viszont cserébe megismertettek velünk néhány hegyi legendát, amelyekkel majd a Legandák tanárunkat fogjuk elkápráztatni.

 

Uzzur szerint jó irányba tartunk, rajzoltunk pár csillagtérképet is és úgy számítjuk, hogy két-három nap múlva elérjük az első szigetet.

 

A tenger

 

Elnézem, ahogy háborog,

Így telnek nálam a napok,

A tenger csodás világa,

Mint a tündérek imája.

 

Ő fényes és tökéletes,

De viharban félelmetes.

Ismeri minden titkomat,

Nem rejthetem el bajomat.

 

Sellők éneke száll messze,

Sok matróznak ez a veszte,

Mélyében sok szörnyeteg vár,

A végzeted közel van már.

 

Öreg hajósnak barátja,

Fiataloknak tanárja,

Izgalmas tájakra vezet,

Ő jó társ mindenek felett!

Megosztás a facebookon