Ez a negyedik napunk a tengeren. Még mindig élvezzük, de azért már nem lenne rossz valami szárazföldet találni.

 

Még egyikünk sem volt ilyen hosszú ideig a vizeken és kissé kezd eluralkodni rajtunk a szokásos depresszió.

 

Állítólag a kezdők nagyrésze így reagál, ha hosszabb ideig kint vannak a nyílt tengeren, távol a szárazföldtől.

 

Uzzur meg én két napig jártunk eddig a tengeren, viszont, mint tudjátok, az a kaland nem zárult túlságosan jól számunkra.

 

Viharba kerültünk, majd másfél napnyi hánykolódás után végül egy kereskedőhajó talált ránk és vett fel minket.

 

Seyezaráék pedig még sohasem jártak a tengeren, mivel a főváros a hegyek között van. Ők inkább a hegymászásban jeleskednek.

 

Szerencsére azért jól bírjuk és egyikünk sem lett tengeribeteg, bár Uzzur ebből is jól felkészült: a nagymamája remek főzeteket készít.

 

Hozott is belőlük egy csomót, szinte minden eshetőségre, épp csak vakbélműtétet nem tudunk elvégezni.

 

Bár a tenger tényleg csodálatos és titokzatos, valamint kapitánynak is nagyon jó érzés lenni, azért jó lenne már szárazföldre lépni.

 

Uzzur számításai szerint holnap vagy holnapután el kéne érjünk egy lakatlan szigetet. Ott majd feltölthetjük a készleteinket.

 

Azért pánikra nincs semmi okunk, a készleteink még hetekig kibírják, de azért jó lenne friss vizet és gyümölcsöket kóstolni.

 

Egy-két napot még kibírunk, addig jól jön az a pár társasjáték, amiket Phetana hozott, bár a bábúk néha eldőltek a hullámzás miatt.

 

Esténként sajnos tűzet nem tudtunk gyújtani, így csak a lámpások fényével kellett beérjük.

Megosztás a facebookon