Már hajnalodik, de még mindig alig mozog a levegő. Már azon gondolkoztunk, hogy szerzünk valami evezőket és úgy megyünk a szigethez.

 

Dél felé azonban javult a helyzet, a szél felélénkült. Izgalommal teli szívekkel közeledtünk a kikötőnk felé.

 

A sziget nem volt túl nagy, de barátságosnak tűnt. A homokos partja mögött sűrű erdő terült el.

 

Remélem találunk valami forrást is rajta, jól esne egy kis friss, hűvös víz. Természetesen pár gyümölcsfának is örülnék.

 

Sajnos a halászat nem erősségünk, annyira nem lakunk közel a tengerparthoz, amit most kezdtünk el igazán sajnálni.

 

A sekélyebb vizekben rengeteg hal úszott, de mi csak csodálni tudtuk őket. Nem baj, ha van friss gyümölcs az is megfelel.

 

A parton egy vízimadár kolóniát is láttunk, majd megpróbálunk néhány tojást is szerezni. Ezeket a parrton fogjuk megsütni, hiszen a hajón nincs rendes tűzhely.

 

A vízállás miatt lehorgonyoztunk a parttól nem messze és egy kis evezős csónakkal értünk ki a szigetre.

 

De jó érzés volt pár napi hajózás után újra szárazföldet érezni a talpünk alatt! Igazi megváltás volt!

 

Miután a csónakot kihúztuk a partra, elindultunk felfedezni a környéket. Az ilyen apró szigeteken nincsenek ragadozók, szóval emiatt nem kell aggódnunk.

 

Az egyetlen veszélyforrást a kígyók jelentik, ellenük sajnos nem sokmindent tehetünk. Az egyetlen megoldás zajt csapni, hogy legyen idejük elmenni.

 

Körülbelül fél óra alatt körbejártuk a parton az egészet, majd bementünk az erdőbe egy olyan helyen, ahol több gyümölcsfát láttunk.

 

Miután jól megszedtük magunkat, Uzzur meg én szereztünk nyolc tojást, amit ott helyben elkészítettünk.

 

A pompás estebéd után még pihentünk egy kicsit, majd visszaeveztünk a hajónkhoz. Kellemes kis kiruccanás volt.

 

Mivel a szél újra elállt, a horgonyt még nem szedtük fel. Lehet, hogy holnap is kilátogatunk a szigetre.

Megosztás a facebookon