Éjszaka nem történt semmi említésre méltó. A szél nem fújt túlságosan erősen, de azért tudtunk haladni vele.

 

Lassan-lassan eltávolodtunk a szigettől, mire felkelt a nap, már nem is látszódott a láthatáron.

 

Hiányozni fog ez a kis darab föld, még ha nincs is túl sokminden rajta, azért mégiscsak adott nekünk néhány friss falatot.

 

Ha nem lett volna ez a sziget, akkor szerintem már teljes depresszióba estünk volna a rengeteg hullámzó víz láttára.

 

Neki köszönhetem, hogy nem gondoltam meg magamat a kapitányi pályafutásommal kapcsolatban.

 

A hajón is jobb volt a hangulat most, hogy kikötöttünk pár napra. A sok friss gyümölcs is sokkal ízletesebb, mint a szárított.

 

Phetana javasolta, hogy esetleg próbálkozzunk meg a halászattal, amit meg is tettünk, de sajnos semmilyen sikerrel sem jártunk.

 

Hiába, nem vagyunk halásznép, ezt tudomásul kellett vennünk. Sebaj, legalább a hajózás jól megy nekünk.

 

Uzzur irányításával máris úton voltunk egy következő sziget felé. Ez valamivel nagyobb, reményeink szerint akár ivóvíz is lehet rajta.

 

Viszont ha nagyobb a szigetre érünk, akkor nagyobb annak is az esélye, hogy találunk rajta valami értékeset.

 

Ez újra előhozta belőlünk a kalandvágyat és a következő néhány óra jókedvben telt el. Este már újra társasjátékoztunk és vidáman beszélgettünk.

Megosztás a facebookon