Július 18. Kedd

A szél lassan megerősödött és most már jelentős sebességgel haladtunk a célunk irányába.

 

Ezzel együtt sajnos a hullámzás is erősebb lett, így lassan már kényelmetlenné vált a fedélzeten való séta.

 

Így nem volt túl kellemes a hajókázás, viszont Uzzur számításai szerint már nem lehetünk messze a nagyobb szigettől, amit kinéztünk magunknak.

 

Mivel a tempónk a szélnek köszönhetően jó, ezért körülbelül két nap lesz az út, az előzőleg becsült három helyett.

 

Ez azt jelenti, hogy egy nappal hamarabb fogunk újból szilárd talajt érezni a lábunk alatt, a himbálózó fedélzet helyett.

 

Hiába, látszik, hogy nem vagyunk igazi tengeri rókák. Sebaj, még van jópár évünk, hogy belerázódjunk a dolgokba.

 

A vitorlák úgy dagadtak az erősődő szélben, mint egy gazdag kereskedő inge a nyári vásár után. Ekkor tűnt fel, hogy a szél egyre erősebb lett.

 

Szóltam is Uzzurnak, hogy ez így nem lesz jó, ha továbbra is ilyen lesz az idő, de sajnos semmit sem tehettünk ellene.

 

Délután kissé lecsendesült az idő, úgyhogy már nem aggódtunk annyira, főleg, hogy Uzzur szerint körülbelül egy napra lehetünk a szigettől.

 

Ha van rajta magasabb hegy, akkor elvileg naplemente környékén talán már meg is pillanthatjuk a szárazföldet.

 

Elkezdtük hát nézegetni a látohatárt, remélve, hogy még az éjszaka beköszönte előtt sikerül megtalálni a célpontunkat.

 

A nagy sasolás során sajnos szigetet nem találtunk, viszont Phetana felfigyelt egy furcsa formájú és színű felhőre.

 

Ez nem hasonlított semmire, amiről eddig tanultunk, ami kissé idegessé tette a társaságot. Nagyon magas volt, miközben az alja szinte súrolta a vízet.

 

Ennél csak a színe volt ijesztőbb: a teteje sötétszürke volt, de ahogy a lemenő nap sugarait megvilágították az alját, az lilás árnyalatokban pompázott.

 

Ez nem túl jó hír számunkra, pláne, hogy az újból felerősődő szél pont abból az irányól fújt. Már csak két reményünk maradt.

 

Az első, hogy az erős szelet meglovagolva sikerül egérutat nyernünk legalább addig, amíg megszelídűl a vihar.

 

A második, amiben a legjobban reménykedtünk, hogy sikerül még időben elérni a szigetet és ott átvészelni a vihart.

Ajánló
Kommentek
  1. Én