Ma újból felfedezőútra megyünk. A változatosság kedvéért ma Seyezara és én megyünk szétnézni a szigeten.

 

Mivel a vízünk fogyóban volt és az ég teljesen tiszta olt, elhatároztuk, hogy megpróbálunk valamilyen forrást keresni.

 

Nem voltunk túl optimisták, mivel a kicsi, lakatlan szigeteken nem szokta kforrások vagy édesvizi tavak lenni, de azért reménykedtünk.

 

Maga a sziget még szépnek is mondható, a zöld, sűrű erdőjével és a sárga homokjával, de jelenleg mi nem tudtunk figyelni erre.

 

Lassan felfogtuk azt, hogy az életünk csak ennek a kis szigetnek a kezében van. Ha nem találunk sürgősen vízet és ételt, akkor ez lesz a sírunk.

 

Utolsó lehetőségünk még a tengervíz lepárolása lenne, de sajnos ehhez nem igazán voltak eszközeink. A hajón volt vízpároló, de az már a tenger méllyén van.

 

Még a hajnali harmatot is összegyűjthetjük, de az elég kevés és sok munkába telik, szóval azt csak akkor tesszük meg, ha már átnéztük a szigetet.

 

Elég nehéz volt a sűrű erdőben haladni, de az éhség és a szomjúság erőt adott nekünk. Úgy két órányi mászkálás után végül eredményesek voltunk.

 

Seyezara vette észre először, hogy sárosabb a talaj, ezután ezt követve találtunk egy kicsi, eldugott forrást.

 

Optimisták lévén, hoztunk magunkkal pár üveet, amiket gyorsan meg is töltörrünk. Most már csak valahogy meg kell jelöljük az utat.

 

A bicskámmal lekaprtam egy kicsit néhány fa törzsét, hogy legközelebb már ne kelljen sokat keresgélnünk.

 

Most már valamivel nyugodtabb vagyok, bár ételt még mindig nem igazán találtunk, de legalább van ivovíz.

Megosztás a facebookon