Ma már úgy ébredtem, hogy korgott a gyomrom méghozzá nagyon. Kezdett kellemetlenné vállni a nyaralás.

 

Amig volt mit enni és inni, addig inkább csak egy táborozásnak fogtuk fel az egész hajótörést, viszont lassan kezdtük felfogni a helyzet súlyosságát.

 

Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk tovább kutakodni. A kis szigetet már lassan teljesen felfedeztük.

 

Ivóvíz van, étel viszont nem igazán, ez lett a konkluziónk. Valami más táplálék után kell néznünk, méghozzá sürgősen.

 

Mivel a szigeten nem volt semmi, még csak egy fészek sem, máshol kellett a élelmet keresni, méghozzá a tengerben.

 

Mint ahogy már korábban is említettem, nem vagyunk valami nagy halászok és még rendes felszerelésünk sem volt, viszont más választásunk sem igazán.

 

Faragtunk magunknak néhány landzsát és ezekkel felfegyverkezve belegázoltunk a vízbe. Először csak a fiúk, de késöbb a lányok is csatlakoztak.

 

Párszor majdnem sikerült is elkapni egy-egy nagyobb halat, de valahogy mindig kisiklottak a kezeink közül.

 

Reménytelen. Hosszú órákon át álltunk és halakra vadásztunk a sekély vízben, de egyelőre egyet sem sikerült elkapnunk.

 

A készleteink lassan tényleg elfogynak, úgyhogy mindenképp bele kell jönnünk a halászatba, mert különben éhenhalunk.

 

Uzzur megpróbált lándzsa nélkül, szabadkézzel is elkapni pár halat, de így sem járt sikerrel. Valami más módszer kellene.

 

Ha legalább valami madarak lennének a közelben, akkor néhány tojást elvehetnénk, de egyet sem láttunk körözni a sziget körül.

 

Holnap újra próbálkozunk...

Megosztás a facebookon