Ma végre sikerült teljesen kipihenni az előző hét nehézségeit, hiszen már nem kellett korán kelnem.

 

Ezt ki is használtam rendesen, hiszen már az ebédidő is elmúlt, mire kikecmeregtem az ágyból. Bár még mindig úgy érzem, mintha minden csigolyám eltört volna, de azért már jobb a helyzet.

 

Evés után Uzzurék felé indultam, remélve, hogy megint ott találom a csapatot. Úgy látszik, ezen a nyáron ott lesz a főhadiszállásunk.

 

Nem bánom, hiszen ott legalább nincs láb alatt a kishúgom, így legalább nyugodtan beszélgethetünk.

 

Mire én odaértem, már javában zajlott a “buli”. Hangos nevetés és zene hangját hallottam az ablakból.

 

Mikor beléptem a barátaim örömmel fogadtak. Azt mondták, hogy végre eljött az idő és elárulhatják a nagy titkot.

 

A lényeg az, hogy egy igazi meglepetéssel készültek nekem: egy hajóútat szerveztek meg a hátam mögött!

 

Hírtelen alig tudtam magamhoz térni a csodálkozástól és az örömtől! Egy hajóút! Hogy még jobban tetézzék a meglepetést, azt is mondták, hogy mi leszünk a hajó legénysége.

 

Engem szántak a kapitányi posztba, persze csak ha elfogadom (naná!), Seyezara lesz az első tiszt, Uzzur a térképész, Phetana pedig a kormányos.

 

A kezembe nyomtak egy pár oldalas brossúrát, amiben az egész le van írva. Majd otthon megnézem, most nincs rá türelmem.

 

Nagyon boldog vagyok, már egy cseppet sem zavar, hogy titkolóztak. Azt mondták, hogy elég sok munkába telt, amíg összejött, de megérte.

 

A hajó Isedell kikötőjében fog várni minket, teljesen felszerelve és útra készen. Nekünk csak az a dolgunk, hogy elhajózzunk vele.

 

Hú, ez igen! Már alig várom!

Megosztás a facebookon