Lassan már egész otthonossá tettük számunkra a szigetet, viszont valami még mindig nagyon hiányzik nekünk.

 

Ez pedig nem más, mint a rendes étel. Bár még találtunk pár gyümölcsfát, de ez nem túl sok, főleg négy ember számára.

 

Lassan a kagylók is kezdenek elfogyni, így még jobban ráálltunk a halászatra, mivel ez maradt az egyetlen esélyünk.

 

Uzzur meg én már korán reggel bementünk a vízbe és minden erőnkkel azon voltunk, hogy végre rendes ebédünk legyen.

 

Késöbb a lányok is csatlakoztak, ők egy-egy ruhából készítettek hálót, míg mi kihegyezett botokkal próbáltunk szerencsét.

 

Már lassan kezdünk belejöni a dologba, bár egyelőre még semmit sem fogtunk, de nem adjuk fel, egyszer csak sikerülni fog!

 

Végül, kora délután az optimizmusunk végül bebizonyosodott: Uzzur fogott egy halat. Nem volt túl nagy, de mégicsak hal.

 

Óvatosan kivittük a partra és a lányok máris nekifogtak elkészíteni. Addig Uzzur meg én folytattuk a halászást.

 

A késői ebéd nagyon jól esett. Már szinte el is felejtettem, hogy milyen ízletes tud lenni a frissen sült hal.

 

Estefele nekem is sikerült egy halat kifognom, így a vacsorát sem kellett kihagynunk.

Megosztás a facebookon