Tegnap olyan boldogan jöttem haza, mint talán még soha. Nagyon örültem a tervezett hajóútnak és már arról álmodoztam, hogy miket fogunk csinálni.

 

Régi vágyam, hogy egyszer egy igazi hajó kapitánya legyek és új világokat fedezzek fel a legénységemmel.

 

Eredetileg úgy gondoltam, hogy az iskola után elszegődöm egy hajóhoz matróznak és idővel megjárom a ranglétrát.

 

Azt viszont álmomban sem hittem volna, hogy még az iskolaéveim befejezte előtt is kapitány lehetek!

 

Jó, nem egy nagy kereskedőhajó, de kezdetnek azért igazán nem rossz. A legénységem is csak háromtagú, viszont ők számomra a legjobbak.

 

Remélem sok izgalmas kalandunk lesz együtt és sok érdekes világot fogunk bejárni. Jó, tudom, hogy csak vagy 2-3 hét lesz az út, de akkor is.

 

A vizsgaidőszakból még szerintem maradt bennem annyi tudás, hogy probléma nélkül el tudjam látni a kapitányi teendőimet.

 

Egy komolyabb vállalkozásnál biztosan csődöt mondanék még, de egy kis hajóval és pár emberrel tökéletes lesz.

 

Eszembejutott, amikor még az év elején Uzzurral megpróbáltunk világgá menni. Bár csak pár hónapja volt, mégis olyan, mintha évtizedek teltek volna el.

 

Akkor még kis tudatlan gyerekek voltunk, most pedig már...hát, még mindig gyerekek vagyunk, de azért már többet tudunk.

 

Jaj, csak az idő legyen jó!

Megosztás a facebookon