Hát hogy lehessen így aludni, amikor tudom, hogy a jövő héten már kapitány leszek?

 

Pedig kénytelen vagyok jól kipihennem magam, mert egy hajó irányítása nem tréfadolog. Emlékszem még mi történt télen.

 

Fel kell készülnöm rendesen az útra, hiszen most bizonyos mértékig én fogok felelni a barátaim életéért.

 

Elő is vettem a tankönyveimet. Bár a vizsgaidőszak alig pár hete volt, azért nem árt rendesen frissítenem az emlékeimet.

 

Külön erre az útra egy új füzetett vettem elő, amibe bemásoltam néhány fontosabb dolgoat, amire szükségünk lehet az úton.

 

Különféle jelzéseket, időjárás előrejelző módszereket, valamint a megfelelő vitorlakezelést is bemásoltam ide.

 

Az idegen nyelvűekkel is találkozhatunk, ezért beraktam a csomagomba két szótárat is, hátha jól fognak jönni.

 

Sajnos árú nem lesz a hajón, így nem tudunk majd cserekereskedni másokkal, viszont majd megkérem apámat, hogy adjon egy kis pénzt.

 

Az itteni aranyakat messzi földeken is megbecsülik, hiszen komoly kikötővárosaink vannak, szóval ezzel nem lesz gond.

 

Ezenkívül még egy kardot is megpróbálok elkérni aputól, hiszen nem tudhatjuk miféle szerzetekkel találkozunk utunk során.

 

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az út, hiszen, bár minden álmom, hogy kapitány legyek, még sosem voltam három napnál többet a tengeren.

Megosztás a facebookon