Na, még egy nap! Ezt már féllábon állva is kibírom, de azért szeretném ezt a napot mindkét lábammal a földön eltölteni.

 

A koránkelés már nem volt akkora dráma, mint előző héten. Bármennyire is izgultam, azért jól kipihentem magam.

 

Most megint a szüleimmel együtt fogok elmenni és nagyon jófiú leszek, nehogy meggondolják magukat az úttal kapcsolatban.

 

A húgom még mindig morcos, de majd elmúlik neki. Őt erdei táborba küldték, ami szerintem szintén elég jó buli.

 

Biztos vagyok benne, hogy neki is tetszeni fog a tábor, most csak azért hisztizik, mert valamiből kihagytam.

 

Majd a táborban úgyis el fogja felejteni. Addig remélem, hogy a szüleim kibírják idegekkel a nyavajgásait.

 

A templomban egész végig azon imádkoztam az istenekhez, hogy segítsenek minket a hajós kalandozásunk során.

 

Még mindig megvan nekem a tengeri amulettem is, azt is elhoztam, hogy egy kicsit feltöltődjön, hátha segít.

 

A délutánom pakolászással telt, igyekeztem mindenről gondoskodni. Külön listát írtam a legfontosabb dolgokról, amit többször is ellenőriztam.

 

Valamit biztosan itthon fogok hagyni.

Megosztás a facebookon