Kész, ezt már nem bírom.

 

Tegnap majdnem hajnalig tartott, amíg átismételtem mindent mára és amíg az összes leckét megírtam.

 

Reggelre már semmi erőm nem maradt, így azt mondtam Uzzurnak, hogy én ezt a mai napot inkább kihagyom.

 

Odaadtam neki a füzeteimet a leckékkel, ha esetleg a tanár elkéri majd őket és azt mondtam neki, hogy beteg vagyok.

 

Végülis a teljes kimerültség is egy fajta betegség. Legalábbis nekem nagyon annak tűnik, mivel mozdulni sincs erőm.

 

Sajnos az álmaim sem voltak jobbak, mivel egész végig az éjjel tanultakról álmodtam és még alvás közben is az anyagot ismételtem át.

 

Így végülis nem maradtam le semmiről, hiszen most is “tanulok”.

 

Mire felébredtem, már késő délutánra járt az idő, Uzzur már csendben tanult az asztalnál. Rendes tőle, hogy nem ébresztett fel.

 

Elmesélte, hogy mi történt az órák alatt. Állítólag egy tanár sem kérdezte meg, hogy merre vagyok, de az Utazási Napló tanár elkérte az én leckémet is.

 

A Hajók Ismerete órára majd meg kell csináljak egy makettet, máskülönben nem fog engedni vizsgázni.

 

Ezután Uzzur arra kért, hogy holnap cseréljünk, mármint hogy én menjek be és ő maradjon pihenni. Elfogadtam a javaslatát.

Megosztás a facebookon