Tegnap este nem volt kedvem hazamenni, inkább mászkáltam egy kicsit a faluban. Nem akartam egyelőre találkozni a szüleimmel.

 

Végül már annyira fáradt voltam, hogy valahogy hazacammogtam, besomfordáltam a szobámba és ma délig aludtam egyhuzamban.

 

Nem mentem ki ebédelni, inkább megvártam, amíg a család végez az evéssel és utána kiosontam a konyhába maradékért.

 

Szerencsére a többiek elvonultak pihenni, így nyugodtan falatozhattam egy keveset, senki sem zavart meg.

 

Ezután kimentem az utcára, majd irány a legközelebbi erdő. Igazából nem számított hova megyek, csak minél messzebb legyek a falutól.

 

Nem akartam sehol se megállni, mivel nem szerettem volna, ha nekiállok egyalni a történteken, Ilyenkor mindig sokkal idegesebb leszek.

 

Jobb ha inkább nem is gondolok a dologra, majd hétfőn megpróbálom megoldani és kész. Addig úgysem tehetek semmit.

 

Majd beszélek a tanárral, pótvizsgázok és aztán élvezem a nyarat. Annyira nem lehet gonosz, hogy ismét megbuktasson.

 

A lényeg az, hogy rendesen megtanuljak mindent, amit lehet. Ehhez viszont otthon kéne lennem.

 

Ezért gyorsan a falu felé irányítottam lépteimet. Sikerült észrevétlenül eljutnom a szobámig, ahol bele is merültem a Hajózás anyagába.

 

Először nem akartam aludni, de utána eszembe jutott, hogy milyen fáradt voltam a vizsgahét alatt, ugyhogy inkább hamarabb mentem pihenni.

 

Majd holnap folytatom a tanulást és talán elmondom a szüleimnek is a helyzetet. Szerintem meg fogják érteni.

Megosztás a facebookon