Ma az általánosnál jóval korábban keltem, mivel még a templombamenés előtt szerettem volna átismételni pár leckét.

 

Ez alkalommal inkább nem viszem a füzetet az istentiszteletre, mivel a pap már előző héten is gyanúsan méregetett.

 

A templomban igyekeztem jógyerek lenni, hogy az istenek megszánjanak és segítsenek nekem a vizsgám során.

 

Remélem hogy lesz valami haszna az imáimnak, mivel már ennél többet nehezen tudnék tanulni. Ez már csak a tanáron és az égieken múlik.

 

Az istentisztelet után gyorsan hazasiettem, hogy minél több időm legyen átolvasni a leckéimet. Mindent tudni akarok.

 

Nem adom meg a Hajózás tanáromnak azt az örömet, hogy valamelyik vizsgakérdésre ne tudjak kielégítő választ adni.

 

Meg akarom mutatni neki, hogy milyen fából faragtak engem és hogy nem fogom hagyni megalázni magamat.

 

Ha tökéletes vizsgát írok, akkor már nem tud újból megbuktatni, mert akkor egyenesen az igazgatóhoz megyek panaszt tenni.

 

Nem lesz más választása, vagy átenged, vagy pedig úgy kirugatom, hogy a lába sem éri a földet!

 

Annyira beletemetkeztem a tanulásba, hogy észre sem vettem Uzzurt, aki elmondása szerint már vagy öt perce a szobámban volt.

 

Nem akartam vele túl sokat beszélgetni, mivel még néhány leckét át kell ismételnem, de azért jól esett a kis szünet.

 

Estefele jött a neheze, amikor el kellett mondanom apáméknak hogy megbuktam az egyik vizsgán és ezért kell holnap reggel is bemennem a városba.

 

Apám elég jól fogadta, de anyámtól egy kisebb fejmosást kaptam. Megnyugtattam őket, hogy szinte tökéletesen tudom az anyagot, ne aggódjanak.

 

Amikor kérdezték, hogy mégis miként buktam meg, elmeséltem nekik, hogy ez a tanár folyton piszkál engem és pikkelt rám.

 

Nem úgy tónt, mintha elhinnék nekem, de legalább békén hagytak. Holnap ismét korán kelek tehát.

Megosztás a facebookon