Csak most jöttem rá, hogy a hajnali szekerezéseknél milyen sok jelentett Uzzur barátom csendes társasága.

 

Most, egyedül elképesztően unalmas volt ez a majdnem egy órás zötykölődés. Már szinte az életemet meguntam, mire beértünk.

 

Most csak egy füzettel és pár írószerrel voltam felfegyverkezve, ami sokkal könnyebb mozgást biztosított számomra, mint amikor a tankönyvekkel megpakolva mászkáltam.

 

A szobámba se mentem fel, hiszen nem volt mit otthagynom, így inkább a Hajózás tanárra kezdtem el vadászni.

 

Sajnos puskám nem volt, bár jelen állapotomban nem ártott volna. De be kellett érnem azzal, hogy a hegyes tollammal egy tökéletes vizsgát írok neki.

 

Jó másfél órás járkálás, kérdezősködés és keresgélés után vágre ráleltem. Láttam rajta, hogy jobban örült volna, ha soha többé nem találkoznánk.

 

Eleinte hallani sem akart arról, hogy újra vizsgázzak a héten, azt mondta, hogy a pótvizsgák majd ősszel lesznek. Élvezte.

 

Egy kis rábeszélés után, amiben kombináltam a fenyegetést és a könyörgést, végül beadta a derekát és azt mondta, hogy holnap 10-kor legyek az osztályban.

 

Megtudtam, hogy rajtam kívül még két osztálytársam is megbukott, őket bezzeg gond nélkül hagyja vizsgázni.

 

Na, sebaj, holnap majd megmutatom én neki! Én leszek a legjobb diákja, akivel eddig dolga volt.

 

A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem, a füzetemet bújva. Közben tartottam néhány próbavizsgát is, amiket egytől egyig tökéletes eredménnyel zártam.

Megosztás a facebookon