Végre eljött a nagy nap! Ma megírom azt a tökéletes vizsgát a Hajózás tanárnak. Kíváncsi leszek, milyen arcot vág hozzá!

 

A vizsga előtt másfél órával keltem fel, hogy még egy kicsit átnézzem a leckéket, így felfrissítve az információkat az elmémben.

 

Már hétvégén aláhúztam a füzetemben pár fontosabb szót, kifejezést, vagy akár mondatokat is, amelyeket fontosabbaknak találtam.

 

Ezek alapján készítettem mindegyik leckéhez egy-egy vázlatot, hogy ezek alapján jussanak majd az eszembe a dolgok.

 

A rajzokat is elpróbáltam párszor, bár én nem vagyok valami nagy művész, de igyekeztem minél pontosabban és átláthatóbban megcsinálni őket.

 

Már negyed órával a vizsga kezdete előtt bementem az osztályba, nehogy ebbe is esetlegesen belekössön a tanár. Sose lehet tudni.

 

A többiek jó tíz perc múlva érkeztek és eléggé be voltak pánikolva. Ők is csak ezen az egy vizsgán buktak meg és a szüleik jól lehordták őket.

 

Mint kiderült, a többi vizsgán senki sem bukott meg, csak a Hajózás tanár volt ilyen szőrős szívű velünk.

 

Csodálom, hogy Uzzur, aki jóbarátom és állandó padtársam, nem bukott meg. Lehet, hogy a tanár nem akarta, hogy összefogjunk ellene?

 

De jó dolga van most neki! Bár nem szép dolog, de nagyon irigylem őt most. Biztosan kint sétálgat az erdőben Phetanaval és semmi gondja sincs.

 

Pontosan tízkor belépett a tanár is. Kissé húzta az orrát, amikor meglátott engem. Na, nem baj, essünk neki a vizsgának.

 

Szerencsére pont egy olyan témát kaptam, ami nagyon jól ment, így gond nélkül megírtam mindent, ami eszembe jutott róla.

 

Szerintem nagyon jól sikerült ez a vizsgám. Kíváncsian várom, hogy most milyen megjegyzést fog hozzáfűzni a tanár.

Megosztás a facebookon