Ma időben elkészültem mindennel, felöltöztem, gyorsan megreggeliztem, sőt még a szobámat is rendberaktam.

 

Jó, most nem kell valami tökéletes rendre gondolni, csupán annyit csináltam, hogy ne nézzen ki úgy a szobám, mintha háború lett volna benne.

 

Ezután gyorsan előrementem, nehogy a szüleimnek eszükbe jusson további kérdéseket feltenni a Hajózás vizsgámról.

 

A templomba beérve inkább a hátsó sorba húzodtam, ami lassan már a szokásos helyem lesz. Hiába, mostanság nem mennek túl jól a dolgaim.

 

Uzzur azonnal odajött, amikor meglátott. Leült mellém és várta, hogy meséljem el a héten történt eseményeket.

 

Megvártam amíg a lányok is odagyűltek, hogy ne mondjam el kétszer, majd nekifogtam. Élveztem nézni a barátaim reagálását a történetekre.

 

Amikor a tanárt kerestem, érdeklődve néztek rám, majd amikor kiderült, hogy mennyit kaptam, azonnal felhábodotak.

 

Bármennyire is nyomaszt az egész dolog, annak azért örülök, hogy a barátaim mellettem vannak. Velük sokkal könyebb elviselni az életet.

 

Az istentisztelet után együtt mentünk ki sétálni egy keveset, közben azt tárgyaltuk, hogy miként tudnánk a tanárnak visszavágni.

 

Mivel egyre durvább ötletek merültek fel, én azt javasoltam, hogy inkább hagyjuk a témát és csak járkáljunk egy kicsit az erdőben.

 

Jól esett kicsit kikapcsolódni, pláne, hogy a többiek is abbahagyták a tanár szídását és így már vidámabb lett a hangulat.

 

Késő este volt, amikor végül hazaértem, de nem bánom, kellemes vasárnap volt.

Megosztás a facebookon