Végre, az első normális nyári szabadnap! Olyan délig ki se másztam az ágyból, olyan jó érzés volt kicsit lustálkodni.

 

Ebéd közben azon gondolkoztam, hogy miként használjam ki legjobban a rámszakadt rengeteg szabadidőt.

 

Mehetnénk esetleg majd piknikezni valamerre a hegyekben, vagy több felfedezőutat is tehetnénk olyan vidéken, amerre még nem jártunk.

 

Seyezaráék a fővárosból jöttek, szóval számukra még új ez a vidék és sok érdekes táj van, amit szívesen megmutatnék nekik.

 

Isedellbe nem szeretnék bemenni, majd csak ősszel akarok újra az iskola környékén járni, addig inkább legyek minél távolabb tőle.

 

Egy papírra leírtam néhány vakációötletemet, majd ezeket átvittem Uzzurhoz, hogy megbeszéljük a részleteket.

 

Mire odaértem, a lányok már ott voltak. Az ablakból hallottam, hogy élénk beszélgetés folyik, gondolom már ők is tervezgetik a nyarat.

 

Amikor betoppantam a szobába, hírtelen mindenki elhallgatott. Uzzur zavartan pislogott, míg Seyezara elpirult.

 

Elég furcsa helyzet volt, még rá is kérdeztem, hogy talán titkolnak valamit, hogy így elcsendesedtek, de csak vihogás volt a válasz.

 

Gyanúsak ezek nekem, de nem szóltam semmit. Ha meg akarják mondani, hogy miben mesterkednek, úgyis elárulják.

 

Azért egy kicsit bántott, hogy engem nem vontak bele, de úgy tettem, mint akit nem érdekel. Bemutattam inkább a saját terveimet.

 

Tetszettek nekik az ötleteim és elhatároztuk, hogy hamarosan végre is hajtjuk őket. Uzzur mondta, hogy táborozhatnánk az egyik hegyi patak mellett.

 

Ezenkívül még a délkeleti erdőkben is szétnézhetnénk, mivel arrafele ritkán jártunk eddig. A lányok előtt nem akartuk beismerni azt, hogy igazából a boszorka miatt nem mentünk oda.

 

Mindegy, ők nem is kell tudjanak erről, majd úgy megyünk, hogy elkerüljük azt a vidéket. Hátha már elfelejtette a banya, hogy elloptuk a medálját.

 

Végül úgyis visszakerült hozzá, szóval nem lenne oka panaszkodni, de azért jobb, ha megtartjuk a biztonságos távolságot.

Megosztás a facebookon