Bár a szüleimmel tegnap sikerült kibékülni, de a húgommal még mindig dúl a háború. Egyesek képtelenek megbékélni.

 

Én ma igyekeztem mintagyerek lenni, egyfelől azért, hogy engedjenek el táborozni a barátaimmal, másfelől pedig, hogy a tegnapi veszekedést ellensúlyozzam.

 

Ezért ismét rendberaktam a szobámat (a szokásos módon, apokalipszisből enyhe háborús övezetté alakítva), majd a szüleimmel együtt mentem a templomba.

 

Itt is végre velük egy padban ültem le, ami már szerintem hónapok óta nem fordult elő. Sajnos a húgom is ide ült, aminek nem örültem.

 

Viszont végig csendben tűrtem a húgom gúnyos pillantásait és még arra sem reagáltam, amikor a könyökével oldalba bökdösött.

 

Az istentisztelet végeztével inkább bentmaradtam és segítettem takarítani, mivel nem volt kedvem senkivel sem találkozni.

 

Tudom, az erdő egy nyugalmasabb program lett volna, de úgy éreztem, hogy ennyi jószolgálat nem árt, főleg a táborozás előtt.

 

Amikor az ember kimegy a természetbe, távol a civilizációtól, nem árt, ha maga mellett tud néhány istenséget.

 

A templom után egyenesen a szobámba mentem és bezárkóztam. Reméltem, hogy nem fog senki zavarni, viszont egyszer csak kopogtak az ablakon.

 

Uzzur volt az. Mondtam neki, hogy most piheni szeretnék és ne zavarjon, de erősködött, hogy segítsek neki összepakolni még pár dolgot.

 

Elmentem hát vele a házukig. A szobája úgy nézett ki, mintha egy vándornép sátra lenne: tele volt mindenféle takarókkal, ruhákkal, csomagolt étellel, cipőkkel, horgászbotokkal meg még ki tudja mennyi mindennel.

 

Ahogy elnézem nem fogunk semmiben sem hiányt szenvedni a mi kis expedíciónkkal, a gond csak az lesz, amíg minden elviszünk odáig.

 

A dolgokat úgy osztottuk el egymás között, hogy mi a fiúk visszük a nehezebb csomagokat, míg a lányokhoz a könnyebbek kerülnek.

 

Attól, hogy könnyebbeknek nevezem őket, még egyáltalán nem voltak azok, de remélem bírni fogják Seyezaraék.

 

Legfeljebb majd indulás előtt itthon hagyunk pár dolgot, ami nem feltétlen szükséges elvinni.

Megosztás a facebookon